Arcidegzsába (Trigeminalis neuralgia)

– Ha az arcfájdalom tűszúrásként jelentkezik

Az arcidegzsába (orvosi nevén trigeminus neuralgia) egy rendkívül erős, szúró, éles arcfájdalommal járó idegi eredetű állapot, amely az egyik legsúlyosabb fájdalomszindrómaként ismert. A fájdalom az V. agyideg, az ún. n. trigeminus (háromosztatú ideg) mentén jelentkezik, amely az arc érzőidege.

aricidegzsaba-1
aricidegzsaba-2

Mik az arcidegzsába jellemzői?

Az arcidegzsába elsősorban egyoldali és rohamokban jelentkező arcfájdalom formájában jelentkezik, leggyakrabban a következő jellemzőkkel:

  • Villámszerű, szúró fájdalom az arcon, ami másodpercekig vagy percekig tart
  • A fájdalom gyakran rángásszerű vagy áramütésszerű
  • Az arc bármely részén kialakulhat, leggyakrabban az állkapocs, az orca vagy a szemkörnyék érintett
  • A rohamokat apró ingerek is kiválthatják, mint például fogmosás, rágás, beszéd vagy hideg szél

Az arcidegzsába tünetei

Az arcidegzsába elsősorban egyoldali és rohamokban jelentkező arcfájdalom formájában jelentkezik, leggyakrabban a következő jellemzőkkel:

  • Intenzív, éles fájdalom az arc egyik oldalán
  • A fájdalom rohamokban jelentkezik, néhány másodperctől több percig tarthat
  • Fájdalmas epizódokat fájdalommentes időszakok követhetnek
  • Egyes betegeknél a rohamok gyakorisága idővel fokozódik
  • Előrehaladott esetben a fájdalom krónikussá is válhat

A fájdalom jellege miatt az arcidegzsábát gyakran összekeverik fogászati problémákkal, arcüreggyulladással vagy más neurológiai betegségekkel.

Mi okozza az arcidegzsábát?

Az esetek többségében a trigeminus neuralgia hátterében éreredetű ok áll: egy artéria vagy véna nyomást gyakorol az idegre, ami irritációt és fájdalmat okoz. Ritkábban az alábbi okok is előfordulhatnak:

  • Sclerosis multiplex
  • Tumor vagy daganat az agyban
  • Agytörzsi elváltozások
  • Idegi sérülés
  • Idiopátiás (ismeretlen eredetű) esetek

Diagnózis: hogyan állapítható meg az arcidegzsába?

A diagnózis a részletes kórelőzmény, a neurológiai vizsgálat és szükség esetén képalkotó eljárások (pl. MRI) alapján történik. A diagnózis során kizárják az egyéb hasonló tüneteket okozó állapotokat (fogproblémák, arcüreggyulladás, állkapocsízületi problémák stb.).

Fontos diagnosztikai lépések:

  • Neurológiai fizikális vizsgálat
  • MRI az ideg körüli érszorítás vagy egyéb elváltozások kizárására
  • Ritkább esetekben egyéb képalkotó vizsgálatok vagy neurológiai konzultáció

Az arcidegzsába kezelése

Az arcidegzsába kezelése gyógyszeres és műtéti megközelítéssel is történhet – attól függően, mennyire súlyos a fájdalom, és mennyire reagál a szervezet a gyógyszerekre.

Gyógyszeres kezelés
  • Antiepileptikumok (pl. carbamazepin, oxcarbazepin) – ezek gátolják az idegi túlműködést
  • Izomlazítók – kiegészítő szerepként
  • Antidepresszánsok – krónikus fájdalom kezelésére alkalmazzák
  • A gyógyszeres kezelés hatásos lehet a rohamok csillapítására, de hosszú távon gyakori a mellékhatások kialakulása
Műtéti és egyéb beavatkozások
Ha a gyógyszeres terápia nem elég hatékony, vagy nem tolerálható, akkor az alábbi lehetőségek merülhetnek fel:

• Mikrovaskuláris dekompresszió: az ideget nyomó ér sebészi eltávolítása

• Perkután rádiófrekvenciás kezelés: az idegrostok célzott roncsolása

• Gamma-kés kezelés (sugársebészet): nem invazív eljárás az ideg célzott besugárzására

• Glicerines idegblokád vagy ballonos kompresszió – fájdalomcsillapítás céljából

Lehet-e teljesen meggyógyulni?

Sok esetben az arcidegzsába jól kezelhető, de krónikus betegség is kialakulhat, amely élethosszig tartó odafigyelést igényel. A megfelelő diagnózis, időben történő kezelés és szükség esetén idegsebészeti beavatkozás jelentősen javíthatja az életminőséget.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Keressen fel neurológus szakorvost, ha:

  • Rendszeresen visszatérő, éles arcfájdalmat tapasztal
  • A fájdalom kiváltó ok nélkül jelentkezik, vagy enyhe ingerek váltják ki
  • A fájdalom jelentősen rontja életminőségét
  • A gyógyszeres kezelés nem hatékony vagy erős mellékhatásokat okoz

Összefoglalás

Az arcidegzsába egy komoly, de kezelhető neurológiai kórkép, amely megfelelő szakértői ellátás mellett jól kontrollálható. A legfontosabb, hogy ne halogassa a kivizsgálást, hiszen a korai diagnózis jelentősen javítja a kezelési kilátásokat.